Az ellopott vár, avagy egy eltévedtünk-szagú kirándulás krónikája

És ellopták a várat! – kiáltott fel Bögözi.

– Ezt így kell megírni lányok, ilyen Rejtõ Jenõ stílusban – próbált rábeszélni, míg egy Mózesbot-imitációval bandukolt mellettünk. De ha a botját szeretnénk részletesebben elemezni, akkor inkább hasonlított egy óriás parittyára, amivel leggyakrabban élénk fantáziájának végtermékeit eregette közénk.

Mielõtt még rejtélyes módon belecsapnánk a lecsóba, illene pontosítanunk, hogy milyen várról is van szó, és hogyan kerültünk oda.

Szombaton a zsoboki terepmunkát követõen visszatértünk Farnasra. Még útközben fel- felmerült bennünk a kérdés, hogy miért készültünk el olyan gyorsan a riportokkal. Sok feltételezés után, csakis a rutinra tudtuk fogni, de ezúttal nem a miénkre. Háromnapi vizsgálódás után, már rájöhettünk, hogy itt nem mi vagyunk a világmegváltók, hiszen az egyik riportalanyunk elárulta, hogy Õ már unja a sok fényképezkedést. Már kész is? – lepõdött meg miután végeztünk a kérdéseinkkel. Tehát, a rutin magáért beszél, mint egy néma gyermek.

Slussz-passz eloszlattuk a kétségeinket, és már alig vártuk, hogy a füllesztõ nap melege elõl egy árnyékos helyen pihenhessünk meg.

Betoppantunk a farnasi kúria hûvös ebédlõtermébe, ahol Rácz Éva hintaszékben üldögélve kirándulósra hegyezte a nap hátralevõ részére a programot.

Egy autó meg hat ember, egyenlõ egy imakönyvvel, mert ha rajtakapnak, akkor annak is elveszik a könyvét, akinek nincsen. Na meg a zsebekbõl a fölösleges kütyüket is érdemes volt eltûntetni, hogy megelõzhessük az ölben ülõk kétségeit arról a bizonyos keménységrõl, ami ebben az esetben, csakis a telefon.

És ellopták a várat! – nincs az a kihágás, ami ekkora katasztrófával szemben lényeges volna.

A Farnastól 8 kilométerre esõ Váralmás volt a cél, ahol a várfalak nyomát ma már csak sejteni lehet. Szóval, ellopták!

Itt állott a 12. században egy benedekrendi kolostor, amely 1241-ben megsemmisült. Az almásiak a vár helyébe kápolnát építettek, majd a kápolna köveibõl épült fel az almási vár. A várat az 1658. évi tatárdúlás idején felgyújtották, mára csak romjai maradtak – és ezt is csak az utazzerdelybe.hu tudta, amíg oda nem értünk.

Mielõtt még kimásztunk volna a Csepán nevû dombra, amelyen az egykori vár található, Bögözi szükségesnek tartotta feltérképezni a helyet, aminek nagyon „eltévedtünk szaga” volt. Mentsvárként azzal is vigasztalhattuk magunkat, hogy amit elloptak, azt bizony nehéz megtalálni.

Bögözi Facebookról ellopott pózát már nem lesz annyira nehéz megtalálni, amint megfeszített testtartásban próbálja kiadni idomait egy szikla aljában.

A térképezés után – ami egy kívülállónak inkább málnászásnak hathatott – kullancsösvényen menetelve felértünk a csúcsra.

És ellopták a várat! – kiáltott fel (már sokadszor Bögözi, aki a sûrû lomboktól továbbra sem látta a várat).

Így aztán felvettük a kínai turista szerepet és minden kõdarabot megpróbáltunk dokumentálni, amit még nem loptak el.
„Hol vagy, Ady Endre?” – verselte Bögözi a Mózes botjával, és fájdalmasan hasított belénk a felismerés, hogy lehet õt is ellopták, ezért nem akar válaszolni.

Tulajdonképpen ez az egész kirándulás egy nagy-nagy lopás volt.

Demeter Noémi ellopta a sofõr szerepét.

Burján Kinga helyét az autóban ellopták, ezért arra kényszerült, hogy Bögözi ölében lopjon magának egy kis helyet.

Bögözi Attila pózt lopott a Facebookról.

Antal Erika az erdõ közepén ismertetõ információt lopott az ellopott várról az okostelefonján keresztül.

Rácz Éva minden kaszálóról ellopta a gyógynövényeket.

Gál Zsófia nagyon gyanús volt. Az Õ esetében nem beszélhetünk lopásról, de meggyõzõdésünk, hogy jól álcázta.

7. parancsolat: Ne lopj!

És a várat mégis ellopták!

Nemcsak tekintetünk elõl a sûrû lombok, hanem valamivel korábban, maga a történelem.

Burján Kinga és Demeter Noémi
e.h.