Elmarasztalta a Hargita Népe napilapot a MÚRE Becsületbírósága

MAGYAR ÚJSÁGÍRÓK ROMÁNIAI EGYESÜLETE
BECSÜLETBÍRÓSÁG

H A T Á R O Z A T

A BÖGÖZI ATTILA ÚJSÁGÍRÓ ÁLTAL A HARGITA NÉPE NAPILAP ELLEN BENYÚJTOTT PANASZ ÜGYÉBEN

Rendelkezõ rész:

A Magyar Újságírók Romániai Egyesülete Becsületbíróságának Szervezeti és Mûködési Szabályzata II. Fejezetének 8. cikkelye alapján a Becsületbíróság Elnöke által kijelölt Etikai Bizottság – Kuti Márta elnök, Deák Gyöngyi és Wagner István tagok – a III., az elsõfokú eljárásról rendelkezõ Fejezet alapján megvizsgálta Bögözi Atilla újságírónak a Hargita Népe napilap ellen benyújtott etikai panaszát.
A panaszt az Etikai Bizottság megalapozottnak találta: megállapította, hogy György Attila az általa jegyzett Liberálisok címû cikkével, illetve a Hargita Népe napilap a cikk közlésével etikai vétséget követtek el. Ezért a Hargita Népe napilapot az Etikai Bizottság megrovásban részesíti. (György Attila ellen formális panasz nem érkezett). Ugyanakkor – mivel nem tiszte szerkesztõségi hierarchiák és lapkészítési gyakorlatok vizsgálata – az Etikai Bizottság nem foglal állást abban, hogy a Hargita Népe szerkesztõségében ki és milyen mértékben vétett a MÚRE Újságírói Etikai Kódexében, valamint a Magyar Újságíró Szervezetek Közös Etikai Alapelveiben megfogalmazott követelmények ellen.

A Becsületbíróság Szervezeti és Mûködési Szabályzata III. Fejezetének 18. cikkelye alapján jelen Határozat kézhez vételétõl számított 15 napon belül a felek bármelyike halasztó hatályú fellebbezéssel élhet. Ellenkezõ esetben jelen Határozat jogerõs.

Indoklás:
1. A panaszos a Hargita Népe napilapot panaszolta be a nevezett véleményanyag közlése miatt, de ezzel közvetett módon etikai vétség elkövetésével vádolta György Attila szerzõt is. Annak elbírárálása érdekében tehát, hogy a lap a közléssel etikai vétséget követett-e el, szükséges volt megvizsgálni magát a cikket is sajtóetikai szempontból.

Az Etikai Bizottság megállapította, hogy György Attila Liberálisok címû cikkében többszörösen vétett a Magyar Újságírók Romániai Egyesülete által elfogadott Újságírói Etikai Kódex (ÚEK), illetve a Magyar Újságíró Szervezetek által elfogadott Közös Etikai Alapelvek (KEA) elõírásai ellen.

a) A szerzõ teljes általánosítással lefasisztázza a „mi liberálisainkat” (mármint a magyar liberálisokat), és ezt semmivel sem támasztja alá, tehát rágalmaz. (Azt ugyanis nem lehet az ideológiai jelzõ alátámasztásának venni, hogy cikke vége felé szemelget egy, az SZDSZ honlapján megjelent közvélemény-kutatásból, amely azt mutatta, hogy a honlap olvasóinak 91%-a szerint a cigányoknak a vérében van a bûnözés.)
ÚEK, 1 §: „Az újságírónak a közélet szereplõjeként és a nyilvánosság alakítójaként tiszteletben kell tartania az emberi jogokat, a másság elismerése jegyében kell hivatását gyakorolnia. Nem kelthet gyûlöletet; vallása, felekezeti hovatartozása vagy állapota, neme, testi vagy szellemi állapota, mássága, életkora, életmódbeli különbözõsége miatt nem terjeszthet senkirõl elõítéletet szolgáló rágalmakat, ezek miatt senkit sem becsmérelhet. A kiskorúak személyazonosságát bizalmasan kezeli. Az újságíró köteles elkerülni bárminemû diszkriminatív megjegyzést, a nemzetiségre, fajra vallási és nyelvi hovatartozásra, rokoni kapcsolatokra való utalás csak akkor indokolt, ha az szorosan kapcsolódik a közzétett információhoz.”

b) A szerzõ ugyanolyan általánosítással állítja, hogy „a magyar politikai élet »liberálisaira« nyugodtan ki lehet mondani, hogy senkiházi, hazaáruló gazemberek”.
Lásd fennebb: ÚEK, 1 §.
ÚEK, 2§: „...Az ártatlanság vélelme mindenkit megillet. (...) Az újságíró nem használhat a jó hírnevet csorbító, a becsületet sértõ kifejezéseket.”
KEA 6.§. b): „Az újságírónak mind a hírben, mind a véleménynyilvánításban tiszteletben kell tartania az ártatlanság vélelmét, és tartózkodnia kell – különösen bíróság által tárgyalt ügyekben – az ítéletalkotástól.”

c) A szerzõ leereszkedõen megengedõ hangsúllyal különbséget tesz – diszkriminál – erdélyi, illetve partiumi magyar ember között (azt sugallva, hogy utóbbi kevésbé „magyar”, mint elõbbi).
Lásd fennebb: ÚEK 1 §.

d) A szerzõ érthetõnek, sõt helyeslendõnek tartja a fizikai meggyalázás, illetve erõszak egyik formáját: „Nos, a köpködést nem tartom úri gesztusnak, de azért meg kell mondanom, ez esetben kifejezetten érthetõ, sõt helyeslendõ a nagyváradi srác gesztusa, aki leköpte Demszky beszélgetõpartnerét.”
KEA, 8.§: a) „Az újságíró nem maradhat semleges, ha a demokratikus értékek védelmérõl van szó! Kötelessége fellépni a terrorizmus, a bármilyen szempontú – faj, vallás, kultúra, nemzetiség, nem, életkor, stb. miatti – gyûlöletkeltés ellen. Nem támogathatja az erõszakot.”
b) …„Az újságíró etikai kötelessége, hogy ne terjessze az erõszak dicsõítését, a nemiség profanizálását és öncélú megjelenítését, a »pénzért minden lehetséges« szélsõséges szemléletet.”

e) A szerzõ nemhogy elítélné, de – éppen ellenkezõleg – „szinte szimpatikusnak” állítja be többek között azt a közvélemény-kutatási eredményt is, amely szerint „az asszonyt nyugodtan lehet verni”, tehát több mint elfogadhatónak minõsíti az erõszakot – ezúttal a családon belüli erõszakot.
Lásd fennebb: KEA, 8.§ a), b).

f) Cikke végén a szerzõ teljesen általánosítva lopással rágalmazza meg a magyar liberálisokat, emellett pedig szintén mindegyiküket a magyarság gyûlöletével vádolja, és abbéli reményének ad hangot, hogy a magyar liberálisok ebbe a gyûlöletbe fognak belepusztulni. „De persze nem, a magyar liberálisokat egyetlen dolog tartja össze, na persze a lopott szajrén kívül: ez pedig a magyarság gyûlölete. Mindennek gyûlölete, ami magyar, ami méltóságteljes, ami szent, ami hagyományos. Ebbe a gyûlöletbe fognak belepusztulni. Elõbb-utóbb. Remélem elõbb, mint utóbb, mert azért nekünk sincs túl sok idõnk.”
Lásd fennebb: ÚEK, 1 §:, ÚEK, 2§, KEA 6.§. b)
2. A Hargita Népe napilap a közléssel sajtóetikai vétséget követett el, mivel a sajtóetikai szabályokat megsértõ, gyûlöletet keltõ, rágalmazó, az erõszak különbözõ formáit helyeslõ véleményanyagnak adott teret.
A MÚRE Újságírói Etikai Kódexének célja a tisztességes újságírói magatartásnak az érvényesítése a szabadságjogok, a demokratikus közélet, a jogállam keretei között. A Preambulum szerint a meghatározott követelmények az újságírói, szerkesztõi, mûsorszerkesztõi, kiadói tevékenységekre, a tartalomszolgáltató szervezetekre egyaránt érvényesek.
A napilapnak sok más szempont mellett figyelembe kellett volna vennie a KEA 8.§ különbözõ alpontjainak elõírásait is, amelyek mind a közlés ellen szólnak, mint például: „A tömegtájékoztatási eszközök hatása nagy az ifjúságra.” (b.), illetve: „A tömegtájékoztatási eszközöknek, és személy szerint az újságíróknak is, etikai kötelességük szerepet vállalni társadalmi összeütközések esetén a feszültségek feloldásában, a bizalomra, a türelemre való ösztönzéssel.” (d.)

3. Általános megjegyzések

Az Etikai Bizottság, a fenti, pontszerû, a két kódex paragrafusaihoz közvetlenül köthetõ indoklás kapcsán, illetve mellett általánosabb értelemben arra is fel szeretné hívni a szerzõ, a napilap, valamint tágabb körben az erdélyi magyar sajtószakma és közvélemény figyelmét, hogy a sajtószabadság és a véleménynyilvánítás szabadsága nem korlátlan. Jelen ügy kapcsán a legátfogóbb elõírás a KEA 5.§ c) pontja, mely szerint „A véleményt – amely szükségszerûen szubjektív – az újságírónak etikus formában kell kifejeznie”. És ugyanígy: a véleményanyagot a lapnak etikus formában kell közölnie. A sajtószabadság keretei között történõ újságírást a vélemények tisztességének követelménye korlátozhatja, és kell is, hogy korlátozza. Másképpen: nem csupán szabad, hanem egyenesen szükséges negatív véleményeket is megfogalmazni, leírni, illetve közölni akkor, amikor aggasztó társadalmi, politikai stb. jelenségekre, trendekre, avagy gyarló emberi, hatalmi törekvések ártalmasságára akarja az újságíró felhívni a figyelmet, de a véleményt is tényekkel kell alátámasztani. A megfogalmazott vád akkor lehet a jogos vélemény része, ha bizonyított tényeken alapul, különben rágalom. És ami szintén nagyon fontos a jelen ügy, illetve cikk kapcsán: tudatosan kerülni kell a mindig sajtóetikai zsákutcába vezetõ általánosítást.

Az Etikai Bizottság felhívja a figyelmet arra is, hogy az erdélyi magyar sajtószakma szintjén aggasztó precedenst lát a tárgyalt véleményanyag tartalmában, illetve annak közlésében. A Magyarországon, Romániában, illetve a Székelyföldön is egyre riasztóbb társadalmi és etnikai intolerancia, illetve az egyre gyakrabban elõforduló, etnikai vagy politikai indíttatású erõszakos cselekmények láttán még hangsúlyosabbá válik az a mindenkori sajtóetikai követelmény, mely szerint a tömegtájékoztatási eszközöknek és az újságíróknak nem a megbélyegzést, a kirekesztést és az ezekbõl szinte törvényszerûen fakadó erõszakot kell akár csak a sugalmazás szintjén helyeselniük, nem ezekhez kell jóváhagyólag viszonyulniuk, hanem éppen ellenkezõleg: a párbeszédre, a bizalomra, a türelemre kell ösztönözniük, szerepet kell vállalniuk a feszültségek oldásában.
Az Etikai Bizottság szakmailag fölöttébb aggályosnak tartja hasonló hangnemû írások közlését a romániai magyar sajtóban.


2009. augusztus 14.


Kuti Márta
Deák Gyöngyi
Wagner István