Kiosztották a Veszely Károly-díjakat

2007. március 13. 12:00

A Székelyföld folyóirat és Graur János, a temesvári Heti Új Szó fõszerkesztõje kapta idén az erdélyi sajtószabadság-díjat, amelyet a sepsiszentgyörgyi Képtárban adtak át március 10-én szombaton délelõtt.

Hadnagy Miklós, Magyar Köztársaság Kulturális Koordinációs Központ igazgatója elmondta, a Veszely Károlyról elnevezett, idén alapított díj kiosztását az MKKKK támogatta. A díjat a Magyar Újságírók Romániai Egyesületének igazgatótanácsa és becsületbírósága javaslatára ítélték oda Graur Jánosnak és a Székelyföld szerkesztõinek kiváló teljesítményük elismeréseként. images/uploaded/image41.JPG
A díj névadójáról, Veszely Károly egyháztörténészrõl, prépost plébánosról Balázs János felolvasott szövegébõl megtudhatták a jelenlevõk, hogy brassói káplán korában, 1849-ben kapott megbízatást Bem tábornoktól a Brassói Lapok megalapítására, s hogy forradalmi újságírói tevékenységéért halálra ítélték. Utóbb megkegyelmeztek neki, jelentõs szerkesztõi és történészi munkásságot fejtett ki, sokat tett a csángókérdés tisztázásáért.
Fogyó és elöregedõ szórványnak szerkeszt kisszámú szerkesztõi gárdával lapot Graur János - méltatta a Heti Új Szó teljesítményét Bartha Csaba laudációjában.
A tíz éve alapított Székelyföld folyóiratnak is köszönhetõ, hogy van a Terra Siculorumban önálló magyar irodalom - hangzott el Ambrus Attila laudációja során. Ferenczes István fõszerkesztõ - stílszerûen Gyárfás Jenõ A tél örömei címu képe elé állva, amely egy nem eurokonform disznóvágást ábrázol - mondta el, hogy Veszely neve márcsak azért is sokat mond számukra, mert õk szerkesztik 2000-tõl a Moldvai Magyarság címû folyóíratot is.
images/uploaded/image40.JPG

Veszely Károly
Azok közé a honfitársaink közé tartozik, akik bár a maguk korában jelentõs szerepet vállaltak, maradandót alkottak, az utókor csaknem teljesen elfeledte õket.
1999-ben a Babes-Bolyai Tudományegyetem Római Katolikus Teológia Karán az egyik elõadótermet róla nevezték el. Így tisztelegtek egyháztörténeti munkássága elõtt. Baróton a város hétszáz éves megalapítása alkalmával újra kiadták helytörténeti dolgozatát és rövid életrajzot jelentettek meg róla, mint a város egyik jelentõs plébánosáról, aki rövid ott-tartózkodása alatt megírta a baróti plébánia történetét. De jelentõs plébánosa volt Veszely Károly Marosvásárhelynek is, ahol saját költségén kibõvítette a leányiskolát, nyomdát alapított és két lapot adott ki, a Hargitát és a Népnevelést. És jelentõs plébánosa volt Veszely Károly a kolozsvári Szent Mihály székesegyháznak is. Kolozsvári tartózkodása alatt, egyháztörténeti, tudományos munkássága mellett ugyancsak lapkiadással is foglalkozott, mely azonban anyagi csõdbe vitte. És talán ezzel kellett volna kezdeni, maradandót alkotott Veszely Károly Brassóban, ahol fiatal káplánként mûködött. 1849 tavaszán Bem József csapatai élén bevonult a városba és egyebek mellett megalapította a Brassói Lapokat. Az új lap szerkesztését Veszely vállalta el. Olyan sikeresen, hogy a forradalom bukása után az akkor fiatal papot halálra ítélték. Papi mivolta mentette meg a kivégzéstõl. A börtöntõl nem, két év raboskodás után Haynald Lajos, Erdély máig egyik legjelentõsebb püspöke közbenjárására szabadult ki. Haynald a gyulafehérvári katolikus gimnázium igazgatójává nevezte ki, amíg Szebenbõl az osztrák katonai közigazgatás rá nem üzent: a hatóság bezáratja a gimnáziumot, amennyiben továbbra is Veszely Károly lesz az igazgató. Így került Veszely Barótra, majd Marosvásárhelyre, majd Kolozsvárra.
Veszely Károly 1820. október 30-án született Bécsben. 1844-ben szentelték pappá. 1896 november 4-én mint borbándi plébános hunyt el. Sírja ma is látható a Gyulafehérvár melletti borbándi temetõben.
Jelentõsebb mûvei:
Veszély, Imets, Kovács: Utazás Moldova-Oláhhonba – Marosvásárhely, 1868- útleírás, élménybeszámoló a moldvai csángókról és a Kárpátokon túl szakadt erdélyi magyarokról
Erdélyi Egyháztörténeti Adatok, Kolozsvár, 1860
Gyulafehérvári Füzetek I-V (szerkesztõ)
Erdélyi Katolikus Hítszónok I-V kötet (szerkesztõ)
Erdélyi római-katolikus egyházmegye autonómiájának története
Az unitáriusok Erdélyben



Ossza meg másokkal is!



Szóljon hozzá!