Közmédia - közpréda?

Ágoston Hugó, aki a közrádiót felügyelõ testületnek is tagja, az ÚMSZ március 9-i számában a romániai közszolgálati media fontos kérdéseit feszegeti.

Amikor a közszolgálati médiáról elterjed, hogy bajok vannak vele, a hitelvesztése nem csupán magának az intézménynek árt, hanem általában a köznek is. Szigorú törvények szabályozzák a mûködését, és szigorú testületek (a parlament, valamint az Országos Audiovizuális Tanács) felügyelik a vonatkozó törvények betartását. A közszolgálati televíziót az különbözteti meg a magántévéktõl, hogy elsõdleges célja nem a szórakoztatás, illetve a magas nézettség (és a magas bevételek) elérése, hanem - többek között - a nézõk magasabb társadalmi, kulturális, spirituális igényeinek kielégítése. Természetesen a közszolgálati mûsorszolgáltatónak egyéb jogosultságai és kötelezettségei is vannak. Valamennyinek az ellenõrzésére a legszélesebb értelemben joga van a köznek. Errõl szól a mostani tévé-sztori” is.

A napokban a közszolgálati televízió vezetõtanácsát azért hívták a szenátus kulturális és tömegtájékoztatási bizottsága elé, hogy tisztázzák a politikai hírek objektivitásával, a futballmérkõzések közvetítésével és az intézmény pénzügyi helyzetével kapcsolatos panaszokat. Ahogy az ilyenkor lenni szokott, a parlamenti bizottság többé vagy inkább kevésbé felkészült tagjai felteszik nehezen megválaszolható kérdéseiket, az intézmény elnöke pedig mindenkit biztosít róla, hogy a helyzet stabil, nincs orvosolhatatlan baj. Utána pedig a hírek alapján a közönség méltatlankodik a magas fizetéseken, prédát emleget. A fizetések pedig valóban magasak az országos átlagbérhez képest, ám nem nagyok mondjuk az Európai Unióban hasonló feladatkört betöltõ, magas beosztású közszolgálati tévésekhez viszonyítva).

Fontosabb azonban a demokrácia szempontjából az a közszolgálati jogosultság, amit nálunkfelé inkább terhes kötelességnek éreznek: a szerkesztõi függetlenség a kormánytól, illetve más állami szervektõl. Ennek betartása körül valóban vannak gondok. Viszont az, ahogyan felelõsségteljes állásához, szerepéhez a „nagy tévé” hírigazgatója viszonyul, mindennek nevezhetõ, csak tárgyilagosságnak és magas szakmaiságnak nem. Járja is a mondás a céh berkeiben, hogy Rodica Culcer adásait tanítani kellene - negatív példaként. õ az, aki politikai befolyásolásra használja, szellemi prédaként kezeli mûsorait: elfogult, nem tartja be a deontológiai szabályokat (bánásmódját saját bõrükön érezhették magyar meghívottai is), egyáltalán nem mellékesen egy bizonyos színû sajtóban ír nyíltan részrehajló politikai kommentárokat, most pedig ellene szõtt összeesküvésrõl cikkezik. (Valahonnan ismerõs...) Menesztése teljesen jogos.

szerzõ: Ágoston Hugó
forrás: www.maszol.ro" target="_blank">www.maszol.ro