Léphaft-karikatúrák keserédes ízzel

„Ceruzája által sokkal többet megtudunk alanyairól…”
Az újságok címoldala és a gondosan kivitelezett választási plakátok helyett ezúttal a Kolozsvári Rádió épületének aulájában, pannókról néznek ránk politikusaink: Markó Béla, Tõkés László és Kelemen Hunor. No, nem valamiféle politikai kezdeményezésrõl van szó, s az erdélyi közélet neves személyiségei sem a „megszokott” szerepükben mutatkoznak be, hanem az újvidéki Léphaft Pál karikaturista több más alkotásával egyetemben. Úgy, hogy „keserédes ízükkel inkább félrehúzzák a szánkat, mint nevettetnek”. A karikatúra-kiállítást – amelynek darabjain szépen megfér egymás mellett a király és udvari bolondja, s az angyallány, akit rendõrök fognak közre – szerdán délután nyitották meg a Donát út 160. szám alatt lévõ intézmény elõcsarnokában. A résztvevõk Ambrus Attila és Léphaft Pál közös kötetét, A látót is megismerhették.



A Kolozsvári Rádió magyar szerkesztõségébe betérõk már jó ideje szemügyre vehetik a munkatársakat ábrázoló karikatúrákat, amelyek egy kicsit másként, de mindenképp érdekesen és élvezetesen mutatják be a mikrofon mögött ülõket. Nem újkeletû tehát a mûfaj az intézménynél, s a Könczey Elemér kolozsvári karikaturista munkáiból tavaly szervezett kiállítás révén, úgymond intézményes formát is öltött a kezdeményezés, magyarázta köszöntõjében Rostás Péter István, a rádió fõszerkesztõ-helyettese. Utalt arra is, hogy a mostani tárlatmegnyitó szép példája az intézmény és a Magyar Újságírók Romániai Egyesülete (MÚRE) együttmûködésének.

A rádió és az egyesület, valamint a Kárpát-medencei magyar újságírók sikeres együttmunkálkodásának ecsetelése mellett Karácsonyi Zsigmond MÚRE-elnök hangsúlyozta: akik megnézik Léphaft Pál kiállított munkáit, láthatják, hogy a szerzõnek mindenrõl és mindenkirõl van véleménye.

Továbbgördítette a beszélgetés fonalát Bögözi Attila újságíró, aki Gondolatok terpeszállásban, avagy lebbencsleves endorfin hormonnal címû írását olvasta fel. Örömét fejezte ki, amiért sikerült meggyõzni az újvidéki karikaturistát, hogy a tárlat erdélyi állomásain – Marosvásárhely, Kolozsvár, Arad, Nagyvárad – szervezett megmegnyitókon részt vegyen. Hiszen, mint mondta, ellenkezõ esetben a résztvevõknek be kellett volna érniük azzal a „nyúlfarknyi szöveggel, amit – takarékos ember lévén – egy negyed zsebkendõszélnyi cetlin önkezûleg valahogy így összegzett”: „Léphaft vagyok, a gyermekeim is Léphaftok. A feleségem félig az. Újvidéken 35 éve vagyok itthon, korábban Nagybecskereken voltam otthon. Bak vagyok. Gyermek- és ifjúkoromat fivérként szerencsésen átvészeltem. Ministráltam és atletizáltam. Vasasként bölcselkedtem, bölcsészként meg rajzoltam. Kiállítottam itthon, otthon és külfölfön. Könyveket illusztráltam, díszletet terveztem és betonoztam. Szemüveget, bajuszt és 42-escipõt viselek. Illúzióim elvesztek, a becsületes megtalálót kérem, a következõ címre juttassa el õket: Újvidék, Szerbia, Balkán, Világvége”.

Bögözi szerint korántsem véletlen, inkább tudatosan vállalt attitûd, ami ehhez társul: ahogyan érzelem és gondolat egymást átszõve, együttesen szabályozza az egyén valósághoz való viszonyát. Egyensúlyozás ördögi és isteni határmezsgyéjén, gondosan figyelve arra, hogy az isteni és az ördögi kísértés se kerítse hatalmába a szerzõt. Mert mit is nyújt tulajdonképpen a karikatúra? Léphaftot idézve – a humorral egyetemben – „az átlépés, a kilépés és belépés olyan lehetõségeit kínálja fel, amelyet a komolynak titulált írott véleménynyilvánítás és a szónoklat nem tudhat magáénak”. Aminek íze is van, méghozzá keserédes, s inkább félrehúzza a szánkat, mint nevettet.
- Léphaft Pál pedig az az alkotó mûvész, aki munkájában megtalálta önmagát. Ceruzája által sokkal többet tudunk meg alanyairól, mintha hosszan beszélgettünk volna velük – összegezte Bögözi Attila.

Alanyaival – ahogyan a karikaturista látta –, ismerkedhettek meg az elmúlt idõszakban a Brassói Lapok olvasói, annak a személyes barátságnak az eredményeként, amelynek kezdete sok évre nyúlik vissza: egy nemzetközi újságíró-konferencia apropóján,az egyik budapesti szálloda folyosóján találkozott Szalma Józseffel, a Vajdasági Magyar Újságírók Egyesületének elnökével Karácsonyi Zsigmond és Ambrus Attila, a MÚRE korábbi elnöke, a Brassói Lapok jelenlegi fõszerkesztõje. Ambrus Attilának a megnyitón elhangzott szavaiból kiderült: második találkozásuk alkalmával ismerkedtek meg Léphaft Pállal, és elhatározták, „összedolgoznának”. Ambrus az erdélyi állapotokat tárná a szerbiai Magyar Szó olvasói elé, Léphaft pedig, cserébe, karikatúrákat rajzolna a Brassói Lapoknak. – Az erdélyi magyar újságírásból hiányzik ez a fajta derû. Márpedig a karikatúrák segítenek feldolgozni a hétköznapok eseményeit, s ahhoz is hozzájárulnak, hogy önmagunkat elfogadjuk. Léphaft belülrõl szemléli az eseményeket, a rossz énünket rajzolja meg a karikatúrákon, amelyekben õ is jelen van – magyarázta Ambrus Attila, majd hozzátette: a karikatúrák láttán legalább önmagunkkal békességben élhetünk, márpedig a boldog és sikeres életnek ez is a titka.

A vallásos ünnepek alkalmával – húsvétkor, karácsonykor, pünkösdkor – írott szövegeiben Ambrus, saját bevallása szerint elrugaszkodik a valóságtól, némiképp elragadtatja magát. Ezen szövegek mellé kerültek Léphaft karikatúrái, s jelent meg Újvidék és Erdély közremûködésével A látó címû kötet. – A szöveg emelkedettségébõl, az idõnként elrugaszkodott vallásosságából lefaragnak ezek a rajzok, s egymást ellensúlyozzák – tette hozzá a Brassói Lapok fõszerkesztõje, a Kolozsvári Rádió külsõ munkatársa.

S hogy mi a közös a pálinkafõzésben és a karikatúra-készítésben? Erre a kérdésre már Léphaft adott választ: a pálinkát is egészséges gyümölcsbõl készítik, s ilyen értelemben „egészséges” témákból építkezik az alkotó is. Reményét fejezte ki, hogy a közeljövõben egyre több karikaturista munkáját ismerhetik meg a Kárpát-medencében élõk. Hiszen, bár nyugaton is vannak jó szakemberek ezen a téren, olyanok, akiknek a grafikájuk tökéletes, de valami mégis hiányzik. És ez a spiritusz, ettõl világhírû Léphaft szerint a közép-kelet-európai karikatúra.

Ferencz Zsolt