Mladictól még mindig tart a szerb média - ellentmondásos kép az újságírókról

A háborús bûnökért körözött Ratko Mladic tábornok, volt boszniai szerb hadseregparancsnok elfogása és a feltehetõen politikai indítékból kivégzett Zoran Djindjic néhai szerb miniszterelnök meggyilkolása még mindig nem tartozik a szabadon kezelhetõ témák közé a szerb újságírásban - derült ki egy felmérésbõl.

A Strategic Marketing nevû intézet a Szerb Újságírók Független Szervezete felkérésére világította át reprezentatív mintavételes eljárással a több mint 6 ezer tagot számláló szerbiai újságíró-társadalmat.

A vizsgálatból kiderült, hogy a szerb újságírók többsége érdekesnek, kreatívnak tartja a munkáját, de berzenkedik a szakma túlpolitizáltsága, korrumpáltsága, alulfizetettsége, s a tollforgatók szabadságát behatároló cenzúra miatt.

Az újságírók 95 százaléka állította, hogy létezik cenzúra, s a legkevésbé szabadon kezelhetõ témák között említette - Mladicon és a Djindjic-gyilkosságon kívül - a politikusok, vezetõ pénzemberek anyagi visszaéléseit, a szervezett bûnözést.

A megkérdezettek 81 százaléka úgy vélte, hogy Szerbiában az újságírás túlpolitizált, 41 százalék szerint pedig korrupcióval terhes. Ennek ellenére a többség felelõsségteljesnek, érdekesnek, kreatívnak, de közben stresszesnek, megerõltetõnek, (a tartós foglalkoztatás tekintetében) bizonytalannak és rosszul fizetettnek nevezte a munkáját.

Az újságírói szabadság ellen ható legfõbb tényezõk: a sajtószerv szerkesztéspolitikájára gyakorolt külsõ nyomás, a gyávaságból fakadó öncenzúra, a kereskedelmi megfontolásokra építõ szerkesztéspolitika, illetve a szerkesztõi bátorság hiánya. És hogy kik a cenzúra fõ mûködtetõi, arról így vélekedtek a szerb újságírók: 70 százalék sorolta e körbe a politikusokat, 55 a pénzvilág irányítóit, 37 a szerb kormány, 36 a szervezett bûnözés résztvevõit, sõt az újságírók 16 százaléka még a nemzetközi közösséget is a cenzúra mûködtetõi közé számította.

A felmérés készítõi igyekeztek túltekinteni a szakmán, megtudni, mások hogyan vélekednek az újságírókról, s a felmérésnek ez a része is összetett, meglehetõsen ellentmondásos képet eredményezett. A "laikusok" érdekes, képzett, intellektuálisan fejlett, befolyásos embereknek tartják ugyan az újságírókat, de ugyanakkor megvásárolhatónak is, de nem mondanák rájuk, hogy köztiszteletben állók vagy gazdagok. Többségük a gyermeke számára legkevésbé kívánatos szakmák közé sorolta az újságíróskodást.