Sylvester Lajos (1934–2012)

images/uploaded/image102.jpg
2012. május 10-én, életének 78. évében elhunyt Sylvester Lajos író, közíró, MÚRE-díjas újságíró. 2012. május 13-án kísérték utolsó útjára a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház elõcsarnokából, ahol a gyászszertartás t. Incze Zsolt református lelkipásztor végezte, emlékbeszédet mondott Farcádi Botond, a Háromszék napilap fõszerkesztõje, László Károly színmûvész és Tamás Sándor, a Kovászna Megyei Tanács elnöke. Sylvester Lajost Sepsiszentgyörgyön, a Szemerjai Református Egyházközség új temetõjében helyezték örök nyugalomra. Sírjánál volt osztálytársai búcsúztak tõle.
Sylvester Lajos romániai magyar író, újságíró, drámaíró, a Magyar Írószövetség tagja, a háromszéki mûvelõdési élet tevékeny szervezõje, a székely nemzetrész múltjának és jelenének jó ismerõje, széleskörûen mûvelt, szociografikus hajlamú esszéista Alsócsernátonban született 1934. június 3-án. Tanulmányait szülõfalujában kezdte, a kézdivásárhelyi tanítóképzõben folytatta, majd a kolozsvári Bolyai Tudományegyetem magyar nyelv és irodalom szakán szerzett tanári oklevelet. Néhány évig Kézdi rajon fõtanfelügyelõje, majd az újonnan alakult Kovászna megye mûvelõdési osztályának vezetõje, a térség kultúrmindenese. Már a rendszerváltás elõtt nagyjaink szoborállítójaként ismerték Erdély-szerte. Nevéhez fûzõdik számos történelmi emlékjel, többek közt õ állíttatta vissza a sepsiszentgyörgyi központi parkban levõ 1848-as emlékmû kõoroszlánjait, Gábor Áron és Nicolae Bãlcescu, Zágonban Mikes Kelemen, Csernátonban Bod Péter mellszobrának felállíttatása, valamint a Barót melletti 1848–49-es véczeri emlékmû is neki köszönhetõen áll.
1974 és 1985 között a Sepsiszentgyörgyi Magyar Színház igazgatói tisztségét töltötte be, nagy hatású Tamási Áron-, Illyés Gyula-, Sütõ András-, Csurka István-bemutatók kötõdnek nevéhez, és 1978-tól Sylvester Lajos szervezte az akkori Romániában egyedülálló Kisebbségi Színházak Kollokviumát, mígnem 1985-ben megelégelték a rendszer korlátait feszegetõ munkásságát, s a sajtóba „számûzték”, 1985–1989 között a Megyei Tükör, 1998 december végétõl haláláig a Háromszék napilap fõmunkatársa. Írói, riporteri munkássága ez idõ alatt bontakozott ki.
FÖBB MÛVEI: A gyanú, színmû; Báthory Anna, történelmi dráma; Úz-völgyi hegyomlás (1996); Az õrnagy hazatér (2001); Csupa csapás az élet (2001); Frigyre lépni a szülõfölddel (2001); Szõttesünkben török minták (2008); Ojtoz völgye a hadak útján (2008); Halak, vizek, sziklaszirtek (2011).
DÍJAI, KITÜNTETÉSEI: 1992: Széchenyi István-emlékérem; 1996: MÚRE publicisztikai nívódíj; 1996: MÚK – Petõfi Sajtószabadságért-díj; 2003: MÚOSZ – Aranytoll-díj; 2006: Bethlen Gábor Alapítvány Teleki Pál érdemérme.