Szûcs László: Szilágyi Aladár Aranytollához

Nem könnyíti meg a méltató dolgát díjazott nagyváradi kollégánk, Szilágyi Aladár sokoldalúsága. Aki az Arad közeli Pankota büszke szülötte, így érthetõ módon a bánságiak is magukénak érzik. Túl a hetedik ikszen, mind a mai napig tevékeny belsõ munkatársa az Erdélyi Riport hetilapnak és a Várad folyóiratnak, amúgy pár napja mutatták be sokadik kötetét, ezúttal kortárs magyar történészekkel készített beszélgetéseibõl válogatva.

A sajnálatosan hosszú ideig mûködõ nacionál-kommunista önkényuralom miatt, mely édesapját is bebörtönözte, újságírói pályáját csak a rendszerváltás után, túl a negyvenen kezdhette meg mint a zajos sikerû hetilap, a Kelet-Nyugat egyik alapító szerkesztõje. Késõbb a napi sajtó felé vezetett a pályaív, a Bihari Napló fénykorában vezércikkek, glosszák százai kerültek ki a tolla alól, majd a sors egy idõre a kiadóigazgatói székbe is beleültette. Közben, hogy visszatérjünk emlegetett sokoldalúságára: pár éven át egyházkerületi fõgondnok, karmestere az elsõ Varadinum fesztiválnak, majd jó ideig tanít is, médiatörténetet az Ady Endre Sajtókollégiumban. Belekóstol az egyesületi életbe is, a kilencvenes évek végén alelnöke a Magyar Újságírók Romániai Egyesületének.

A kétezres évektõl, immár jelenlegi lapjainál megindul könyveinek sorozata: interjúk, széppróza, útirajzok, valamint emlékezetes riportok fûzére. A nagy ötlet: végigjárni Románia minden zegét-zugát, felkeresni és megmutatni az egységes nemzetállamnak nevezett ország másfél tucatnyi, sokféle kultúrájú etnikai közösség tarka szõttesét. Szatmári sváboktól dobrudzsai törökökig, arománokig, máramarosi ukránoktól krassó-szörényi szerbekig, horvátokig. Visszatérõ témája a nagyvárosi roma közösségek életének az ábrázolása, empátiával és természetességgel.

Termékeny, valamennyi mûfajban otthonosan alkotó kollégánknak az Aranytoll mellé jó egészséget és sok erõt kívánunk további száguldó riporterkedéseihez!