Új vezetõ a Kolozsvári Rádiónál

Mától kezdve új osztályvezetõ áll a Román Közszolgálati Rádió Kolozsvári Területi Stúdiójának magyar szerkesztõsége élén. Orbán Katalin nemrég benyújtott lemondása után a stúdió igazgatósága Maksay Magdolnát, a tájékoztató csapat korábbi vezetõjét kérte fel arra a feladatra, hogy a magyar szerkesztõség munkáját irányítsa.

– „A „szamárlétra" legalján kezdtem: 1990 júliusában, gépírónõként. Ez 1993-ig tartott, amikortól az ifjúsági mûsor szerkesztésében is vállaltam feladatot. 1995-ben riporter lettem, körülbelül fél év után egy évre elutaztam Amerikába. Amikor visszajöttem, még bõ másfél évet otthon maradtam gyereknevelési szabadságon".
1998 szeptemberében mentem vissza, ekkor már hírszerkesztõként, azóta is ebben a munkakörben dolgozom. Négy évvel ezelõtt, mivel Bárdos Mária kolléganõm is gyermekáldás elé nézett, és õ volt a vezetõje a Nap-óra tájékoztató mûsor csapatának, ez a feladat rám maradt. Most pedig osztályvezetõ lettem.

– A hírszerkesztõ csapat vezetõjeként már bizonyára van némi tapasztalatod arról, hogy mit jelent egy csoportot összefogni, irányítani, de ez, ami most vár rád, egy kicsit mégis más…

– Valóban más, van egy olyan része, ami elõttem teljesen ismeretlen. Egy dolog összetartani egy kisebb csapatot – ráadásul olyat, amellyel már szinte évtizedek óta együtt dolgozom – és más egy nagyobb társaságot, amelynek egy részével nem annyira szoros és mindennapi a kapcsolatom. Kemény diónak tûnik, de bízom abban, hogy sikerül közös nevezõre jutni.

– Mindig vitatéma, hogy egy közszolgálati rádiónak pontosan mi a teendõje, a feladata, milyen arculatot kell hogy mutasson. Te milyen irányba látod elfordulni vagy éppenséggel továbbhaladni azt a csapatot, amelynek a munkáját irányítani fogod?

– Mindenképpen folytatni szeretném azt, amit Orbán Katalin ezelõtt 12 évvel elkezdett, mert a Kolozsvári Rádió jelenlegi arculata végsõ soron az õ nevéhez fûzõdik, és kemény munka eredményeképpen jutottunk el ide. Ez különben jó kérdés, különösen most, amikor egyre-másra jelennek meg a kereskedelmi rádiók.
Én úgy vélem, hogy nem kell másak legyünk, mint amilyenek eddig voltunk – legalábbis bizonyos értelemben. Meg kell tartanunk a közszolgálatiságunkat, ami abból áll, hogy elsõsorban tájékoztatjuk hallgatóinkat, tehát a hírmûsorainkat igyekszünk jól összeállítani. Azonkívül pedig fontos megtartani a rétegmûsorokat. Ez az a szegmens, amit a kereskedelmi rádiók nem nyújtanak, és a közösségi rádióknál sem túl széles a paletta.
Természetesen, azért nálunk is módosítani kell valamelyest a dolgokat. Terveink között szerepel például a reggeli magazinmûsor, a Hangoló enyhe átalakítása. Nem az általános arculata ellen van kifogásom, sõt, nagyon jónak tartom azt, hogy a rétegmûsorok nem ebben kapnak helyet, hanem inkább azt érzem, hogy kissé lazítanunk kell. Néha túlságosan közszolgálatiak vagyunk, és kevésbé magazin-jellegûek. Ezzel nem a kollégák munkáját akarom kifogásolni, valószínûleg azért is látom ezt így, mert nem dolgoztam abban a csapatban, kívülálló vagyok. Terveim szerint éppen azért, hogy ezt a munkát értékelhessem, és reálisan felmérhessem egy-két alkalommal megpróbálok majd Hangolót szerkeszteni.

– A mostani mûsorrács nagyon hosszas munka, számos megbeszélés, megfontolás, sõt, vita nyomán alakult ki. Eltelt már némi idõ az életbelépése óta. Most hogyan látjátok: jó, vagy kell rajta változtatni?

– Szerintem ami most van, az mûködõképes. Nem jövök új javaslattal, és nem mondhatom azt, hogy a piramist a csúcsára állítjuk. Nagy változásra tehát nem lehet számítani, de minden mûsoron lehet még változtatni. A Hangolót már említettem. Aztán van valami, amivel már többször próbálkoztunk, sikertelenül, lehet, hogy az én bicskám is bele fog törni: a tematikus mûsorokat a szerkesztésükkel megbízott csapatok közösen állítsák össze. Legyen egy témafelelõs, aki leosztja a munkát, de azonkívül a csapat többi tagja is adjon hozzá anyagot. Tudom, hogy miért nem dolgozunk így: mert mindenkinek más a munkaritmusa, nem nagyon tudunk egymáshoz alkalmazkodni. De azt is tudom, hogy az így készült mûsorok sokkal hallgathatóbbak, értelmesebbek.
Szintén a terveim közé tartozik, hogy szorosabb kapcsolatot alakítsunk ki a Kolozsváron mûködõ magyar nyelvû írott sajtóval, a kulturális szervezetekkel, és azokkal az intézményekkel, ahol a rádió meg tud jelenni.

– Sikerült kiterjeszteni a tudósítói kört, most már az adáskörzet minden megyéjében van a magyar szerkesztõségnek tudósítója. Van-e olyan terved, ami a szerkesztõség felszereltségének kiegészítésére irányul?

– Tervek vannak, sõt, kérések is. Elsõsorban szeretném, ha még lehetne alkalmazni valakit. Nagy szüksége van például a tájékoztató csapatnak még egy munkatársra, mert – és ez talán minõsíti is a csapatot – az utóbbi évben két ember került ebbõl a csoportból vezetõ tisztségbe. Ez javára szolgál, viszont nincsenek munkatársak, fõleg miután a legtöbben más mûsorokat is készítünk, kevesebb idõt tudunk fordítani erre a mûfajra. Jelenleg két teljes értékû tagja van csupán a csapatnak.
És nem ártana felújítani a számítógépparkunkat – erre lehet, hogy elõbb-utóbb sor kerül – nem ártana, ha minden szerkesztõnek a tarsolyában ott lenne az a riportermagnó, amivel bejátszható minõségû hangfelvételt tud készíteni.
Egy másik vágyunk teljesülõben van, hiszen a jelek szerint a Kolozsvári Rádiónak napi 24 órás adása lesz, és úgy tûnik, hogy az éjszakai mûsoridõbõl a magyar szerkesztõség is kap két órát. Errõl most nem tudok részleteket mondani.

Ercsey-Ravasz Ferenc
Szabadság