Jelentésváltozás?

Azt szoktuk mondani, hogy a jelentésváltozás természetes folyamat a nyelvben. Akad mostanában a sajtó táján néhány izgalmas szó, kifejezés, amelyet egyesek így használnak, mások pedig amúgy. Nézzünk ebből néhányat betűrendben, egyáltalán nem fontossági sorrendben.
Cenzúra. A szótári jelentés alapján sajtótermékek, filmek stb. tartalmát politikai, vallási stb. szempontból előzetesen ellenőrző intézmény, hivatal. Vagyunk néhányan, akik úgy gondoljuk, vannak olyan intézmények, hivatalok, amelyek ma is cenzúráznak: politikai és vallási szempontok alapján. Nem előzetesen, hanem véglegesen és végletesen is.
Független. Az értelmező szótárunk azt írja, hogy mástól nem függő, vele közvetlen kapcsolatban nem levő ennek a melléknévnek az alapjelentése. Másodlagos jelentésben másnak alá nem rendelt, ki nem szolgáltatott; eredeti, önálló, nem irányított. Harmadlagosan pedig a politikai, régies nyelvhasználatban: ellenzéki. Hűha! Ez utóbbi jelentés azért lesz érdekes, mert ezek szerint – még szerencse, hogy csak régen – valamikor mindenki tudta, de lagalábbis a szótárírók, hogy minden a politikától függ, ami pedig nem akar, nem tud vagy nem szeret a politikától függeni, az független lesz. Vagyis nem alárendelt? Esetleg önálló?
Szabad. A szótár szerint azt jelenti elsődlegesen, hogy (másokra nem káros) tevékenységében, magatartásában, (politikai) jogaiban nem korlátozott. Még azt is írja, hogy valakihez való kötöttségtől mentes, független; nem akadályozott, megengedett. Itt azért van egy kis bökkenő, mert azt is érdemes megvizsgálni, mit jelent az a kifejezés, hogy másokra nem káros. Milyen szempontból? Milyen mértékben lehet valami vagy valaki másokra nézve káros. Hirtelen eszembe jut: ha bemegyek egy üzletbe, vajon ott csak olyan termékeket árulnak, emelyek nem károsak például az egészségünkre? Vagy ha a tévében deszkavékony mucusokat mutogatnak és hasas pasasokat, az káros-e az önértékelésünkre nézve?
A szócikk végén az is kiderül – nyelvileg – létezik szabad sajtó, az, amelyik cenzúra nélküli. Itt a létezik igén van a hangsúly!
Vélemény. A szócikk szerint valakiről, valamiről alkotott nézet, ítélet, felfogás. Esetleg javaslat, ritkábban álláspont. Ritka madár manapság az ilyesmi. Mármint, hogy úgy legyen véleményünk, hogy azt el is tudjuk, merjük, akarjuk mondani. Ráadásul a nyelvben még akadnak olyan összetételek is, mint véleményszabadság vagy sajtószabadság. Bár ezeknek a jelentése lehet, már benne sincs a szótárban.
A kedvencem pedig egy nem szótározott forma: forráshiány miatt elutasítva. Nekem ez azt jelenti, hogy azért nem támogatják például a pályázatunkat, mert azt teszünk, mondunk, gondolunk, érzünk, ami  nem tetsző másoknak, nem szolgálják közvetlen érdekeiket. Ez persze nem cenzúra, és nem is korlátozása a szabadságunkban, bár egészen biztosan a függetlenségünkkel van kapcsolatban és persze a véleményünkkel is.
Még szerencse, hogy az udvariassági formulák mindig egyértelműek: megkülönböztetett tisztelettel üdvözöljük. Persze csak olyankor, amikor forráshiányra hivatkoznak, mert normális esetben és a másik ember véleményének tiszteletben tartásával bőven elegendő az, hogy üdvözlettel, netán tisztelettel...