A h mostoha sorsáról

2016. március 13. 13:35

Kedves barátom panaszkodik, hogy egyre gyakrabban hallja a rádióban, tévében egyrészt az ilyen szavakat, hogy teát (tehát), leet (lehet), valaogy (valahogy), ajó (hajó), át (hát), másrészt az olyanokat, mint céhben, méhet, potrohát túlhangsúlyozott h-val ejtve. Arra kért, szóljunk néhány szót a h hang mostoha sorsáról.

A h zöngétlen gégeréshang, amikor helyesen ejtjük, akkor a fogrés és az ajkak is nyitottak, a nyelv laza. Helytelen képzésekor általában hangkihagyás történik, mint ahogyan a fenti példák is mutatják, ritkán ugyan, de az is előfordul, hogy j hangot ejtünk a h helyett (hajó → jajó).

A beszédben ejtési hibák bármelyik hangra kiterjedhetnek, de sem biológiailag, sem gyakoriságát tekintve nem a h hang ejtésének problémája a leggyakoribb. A h elhagyása a pöszeséghez tartozó hibák egyik alcsoportjába sorolható, és főként gyermekeknél észlelhető. Amikor felnőtteknél gyakran fordul elő, érdemes orvoshoz fordulni, mert elképzelhető, organikus zavarról van szó, azaz szervi rendellenesség áll a háttérben: bénult arcizmok, az állkapocs vagy a fogsor rendellenességei, a nyelv méretbeli elváltozása stb.

Ha a beszélőnél ritkábban észleljük a h elhagyását, előfordulhat, hogy pillanatnyi fáradtságról, túlterheltségről van szó, de ha ez együttjár a hangszín és a beszédritmus változásával, lehet, csak nyelvi sznobizmusnak, kényeskedésnek vagyunk a fültanúi. Bárhogy legyen, a bemondók részéről zavaró: a rádióban, televízióban minden felerősödik, bár tény az is, hogy egy jó hangtechnikus csodákra képes.

Viszont nem árt ilyenkor finoman felhívni a beszélő figyelmét arra, hogy az ilyen hangkiesés nem tesz jót a hallgatóság fülének. Az is előfordul, hogy sokan nem tudnak zavaró hibájukról, pedig nyugodtan fel lehet keresni egy logopédust, mert ritka az olyan beszédhiba, ami ne lenne javítható gyakran csak hang- és szóejtés gyakorlása révén.

A h elhagyásának ellentétes jelensége, amikor túlzottan megnyomjuk azt: céhhhben, méhhhet stb. Klasszikus értelemben ez a jelenség nem tekinthető beszédhibának, sokkal inkább a figyelmetlenség, a tudatlanság eredménye. A rádióban nagyon zavaró az ilyen beszéd, sértheti a hallgatóság fülét.

Ebben az esetben is ajánlott udvariasan felhívni a műsorvezető figyelmét arra, hogy nyelvünkben nem szükséges ennek a hangnak a nyomatékosítása, elég kiejteni, és majd a h elvégzi a maga dolgát. Persze a rosszul rögzült szóejtés nem egyik napról a másikra tűnik el, ezért meg kell dolgoznunk, de aki a nyelv révén keresi a kenyerét, annak illik a tartalom mellett arra is figyelnie, hogy milyen formába önti szavait, mert a beszéd nem enni, hallani való. De a szép beszéd mégis örömöt okoz.

Magyari Sára

 

Ossza meg másokkal is!

Tweet

Szóljon hozzá!