Mondjuk, hogy mongyuk!

2016. szeptember 20. 22:24

Kitörik az ember nyelve, ha két-három-négy egymás mellé kerülő mássalhangzót szeretne kiejteni. Erre nincs szükség. Az ejtéskönnyítés lehetőségével élnünk kell. Ezt kívánja meg a nyelv, a közérthető beszéd is. Magyari Sára sorozatának újabb része.

Fiatal műsorvezetőt hallgatok az egyik adásban. Az elején nem is tudom, miért zavar a beszédmódja, csak olyan furcsa a fülemnek. Aztán rájövök, mi a gond: m-o-n-d-j-a, h-a-l-l-j-u-k, j-á-t-sz-i-k, k-e-r-t-j-e stb. Általában felkapom a fejem, ha több mássalhangzó egymás mellé kerülésekor betűejtéssel találkozom. A betűejtés azt jelenti, hogy az írás visszahat a beszédre, a kiejtésre; a beszélő minden hangot kiejt. Fülsértő, amikor a dj, nj, tj, gyj, nyj, tyj hangkapcsolatokban nem alkalmazzuk az összeolvadást (két mássalhangzó ejtésekor egy harmadik hangot ejtünk: adj – aggy) és a hasonulást (az egyik hang hasonlóvá válik – bizonyos hangtani szempont alapján – a másik hanghoz: bátyja – báttya).

Ejtésbeli hibának vagy modorosságnak minősül az ilyesmi, de előfordul, hogy műveletlenségnek tartjuk ezt a fajta hangoztatást: a-d-t-a-m az attam helyett, sz-a-b-a-d-s-á-g a szabaccság helyett, a-ny-j-u-k az annyuk helyett. Arról van szó, hogy nem ismerjük, nem alkalmazzuk a nyelv működésének szabályait.

A nyelvben gyakran találkozunk olyan jelenségekkel, amelyek megkönnyítik a használatot, legyen az szóbeli vagy írásbeli, ezt nevezzük gazdaságosságnak (nyelvi ökonómia). Erre az egyik példa, hogy a magyarban a jelző és a jelzett szó nem illeszkedik egymáshoz többes szám esetén (sok alma és nem sok almák), vagy az egyszerűsítő írásmód lehetővé teszi a betűspórlást (meggy és nem megygy). A gazdaságosság elvével érintkezik nyelvünk tömörítő jellege is. Erre példa az összeolvadás és a hasonulás.

De nemcsak a beszélő nyelve akadozik betűejtéskor, hanem a beszédtempó is lassul, hiszen ahhoz idő kell, hogy az új mássalhangzót kiejthessük. Fölösleges szünetek kerülnek így a mondandóba, amelyek tovább nehezítik a megértést.

Közben az is eszembe jut, aki így beszél, legalább helyesen ír, hiszen a szóelemző írásmódot (szótő és toldalék találkozását írásban jelöljük) alkalmazza. De a szóbeli és írásbeli kifejezésmód között sok különbség van. A beszéd például lazább megnyilatkozások lehetőségét rejti, s ezt a lazaságot itt szó szerint kell érteni: mondgyuk – pont így!

Ossza meg másokkal is!

Szóljon hozzá!