A MÚRE Becsületbíróságának állásfoglalása

Tekintettel arra, hogy a MÚRE Becsületbírósága saját Szervezeti és mûködési szabályzata szerint etikai kérdésekben javaslatokat és állásfoglalásokat fogalmaz meg,
töretlenül kiállva azon testületi meggyõzõdése mellett, amely szerint védelmezni kell az erdélyi magyar sajtószakma etikus jellegét,
a Becsületbíróság a következõkre hívja fel a tagság, az érintett szerzõ és szerkesztõség, illetve az erdélyi magyar sajtószakma figyelmét a Székely Hírmondóban 2010. december 1-jén „December elseje” címmel megjelent, Magyari Lajos által jegyzett cikk kapcsán, hivatkozva a MÚRE Etikai kódexének (EK), illetve a MÚRE által a magyarországi szakmai szervezetekkel együtt vállalt Közös etikai alapelveknek (KEA) a kitételeire:

1.A KEA 5. §-ának c.) pontja szerint „A véleményt – amely szükségszerûen szubjektív – az újságírónak etikus formában kell kifejeznie.” Ezért érezzük aggályosnak a fent nevezett cikkben elõforduló olyan személyeskedõ megfogalmazásokat, mint „…úgy látszik, a köpeci Bíró Béla soha nem képes levetkõzni kommunista, nemzetáruló felmenõi örökségét”, vagy „Most már nem csodálkozom azon, ha nem akadt református pap, ki eltemetné egyik közvetlen hozzátartozóját”, vagy „…a hülye Alföldi Robi…”, illetve – ismét Bíró Bélára vonatkoztatva, akinek egy cikkére Magyari Lajos ebben az írásában reagál – „ez az elmefogyott ember”. Ugyanezekre a megfogalmazásokra vonatkoztatható az EK 2. §-ának egyik mondata, amely szerint „Az újságíró nem használhat a jó hírnevet csorbító, a becsületet sértõ kifejezéseket.”, illetve a KEA 8. §-ának egyik kitétele, amely szerint (az újságírónak) „kötelessége fellépni a nyelvi, a stílusbeli igénytelenség, a silányság ellen”.
2.Az, hogy testületünk ismételten felhívja a figyelmet a fenti etikai tételek fontosságára, semmi esetre sem áll ellentétben szakmánk egyik, az EK 3. §-a által megfogalmazott elemi szabályával, amely szerint: „Nem korlátozható az újságíró (…) a szabad véleménynyilvánításban.” Éppen ellenkezõleg: ezúton is szükségesnek érezzük megerõsíteni, hogy a szabadságfokok és a korlátozások egymás nélkül kölcsönösen értelmüket vesztik. A véleménynyilvánítás szabadsága nem értelmezhetõ és nem értékelhetõ etikai tiltások nélküli viszonyrendszerben, hiszen az már nem szabadságot, hanem szabadosságot vagy szakmaiatlan anarchiát jelentene. Anyanyelvünk csodálatos gazdagsága lehetõvé, szakmai alapelveink pedig kötelezõvé teszik számunkra, hogy jogos felháborodásunknak is a jóérzés és az igényesség keretein belül adjunk hangot.