Húsz év múlva

images/uploaded/image89.jpg

Húsz éve lesz lassan annak, hogy egy fagyos téleleji hajnalon megérkeztem a marosfõi állomásra, majd még mielõtt virradt, felkapaszkodtam egy villáig, ahol a Magyar Újságírók Romániai Egyesületének (MÚRE) elsõ Igazgatótanácsa tartotta alakuló ülését. Húsz éve lesz lassan annak, hogy egy fagyos téleleji hajnalon megérkeztem a marosfõi állomásra, majd még mielõtt virradt, felkapaszkodtam egy villáig, ahol a Magyar Újságírók Romániai Egyesületének (MÚRE) elsõ Igazgatótanácsa tartotta alakuló ülését.
Kezdõ újságíróként javasoltak a Brassói Lapok vezetõi a testületbe, a kilencvenes évek elején az állóképességünket, a fizikai tûréshatárunkat is próbára tette az egyesületi munka. (Nem egyszer történt meg, hogy Hecser Zoltánnal ott maradtunk a Hargitán, elfagyott a benzinünk, s mi is odafagytunk volna, ha nem ér utol a csíkszeredai polgármester, megyei elnök, aki segítsen...)
Ám mind a tizenheten, akiket az Igazgatótanácsba delegáltak a szerkesztõségek, vállaltuk a strapát, mert annál nagyobb örömet okozott a munka és a lehetõség, hogy õrködhetünk az újjászületett, szabad erdélyi magyar sajtó fölött. Nem kell szégyenleni, a MÚRE létjogosultságát az is alátámasztotta, hogy a legnagyobb gazdasági válság, a galoppozó infláció idején, 1992 és 1996 között becsülettel osztotta szét azt a magyarországi támogatást, amely a szerkesztõségek, lapok fennmaradását, a rádiók, televíziók korszerû technikai eszközökkel való ellátását szolgálták.
A MÚRE mindenkori Igazgatótanácsának alapelve a véleményszabadság védelmének a szolgálata volt. A sajtószabadság nem jelent többet, mint azt, hogy a társadalom minden csoportja nyilvánossághoz juthat, kifejezheti akaratát, közölheti észrevételeit, ismertetheti a
közösségével terveit, amelyekhez támogatást is kérhet. A MÚRE soha nem valamelyik politikai szekértáborhoz akart csapódni, talán ezért sem alakult át az erdélyi magyar közélet - a magyarországival ellentétben - szellemi csataterévé.
A különbözõ erdélyi magyar politikai csoportosulások párbeszédének elõsegítését, nem pedig a partizánsajtó meghonosodását támogatta az egyesület. Azoknak az újságíróknak a szövetségeként, akik a szakmai és etikai elvek betartását és gyakorlását a közösség hiteles
tájékoztatásának alapfeltételeként fogadták el, a MÚRE a tiszta és egyenes beszéd megõrzésének a fórumává vált.
Demokratikus szakmai csoportosulásként az Európai Uniós csatlakozás támogatója volt. A globalizáció és glokalizáció közepette az Igazgatótanács felismerte ezeknek a folyamatoknak az összeegyeztethetõségét és szükségességét. Az elmúlt öt évben a MÚRE határozottan képviseli azt a nézetet, hogy a kisebbségi újságírásban az európai színvonalnak és a magyar szellemiségnek egyidõben kell jelentkeznie. És ebbéli felfogásában nincs egyedül.
Öt évvel ezelõtt jött létre, éppen a MÚRE kezdeményezésére, a Külhoni Magyar Újságíró Egyesületek konvenciója, amelynek munkálatain az erdélyi sajtósokkal egy asztalnál ülnek a vajdasági, kárpátaljai, muravidéki, felvidéki, horvátországi és ausztriai magyar újságírók. Legutóbb a szlovéniai Lendván egy egységes külhoni kisebbségi magyar sajtóstratégia kidolgozásáról döntöttek.
A MÚRE Igazgatótanácsának határozott véleménye volt - és maradt - az is, hogy a kisebbségi sajtó értékõrzõ, értékközvetítõ és értékteremtõ. Mivel az irodalom ma már nem nyelvi norma, a magyar nyelv szétfejlõdésének a gátját, az összetartozás lehetõségét jelenti. Talán ezt érezte meg a Magyar Mûvelõdési Minisztérium is, amely idén a Pro Cultura Hungarica díjat erdélyi magyar újságírónak adományozta.
Akkor, 1990 októberében reggel öt órakor érkeztem meg a marosfõi állomásra, az Igazgatótanács többi tagja pedig pár perccel dél elõtt érkezett meg, s a csíki fagyban sok-sok tervet vázoltam magamban, hogy mivé is kellene válnia a Magyar Újságírók Romániai Egyesületének. Magam sem láthattam elõre, hogy megtörténik velünk a csoda - amely
csak keveseknek adatott meg Kelet-Európa történetében -: húsz év sajtószabadság, húsz év felelõs, elkötelezett újságírás. És hogy ezhúsz éve tart, abban talán volt szerepe a MÚRE-nek is.
Miután azon a marosfõi hajnalon, délelõttön szinte meggémberedtem, az igazgatótanács alakuló ülésén aztán jól belemelegedtünk a beszélgetésbe. Ez a baráti légkör, együttgondolkodás ma is a MÚRE munkájának legfontosabb jellemzõje.