Kis karácsony, nagy Karácsony

Ez nem a dal kezdete, hanem a kis és nagy kezdőbetűk ingadozása. Olvasom újságokban, látom hírportálok felületén, nagyon zavarosan használjuk a kezdőbetűket. A szabály pedig egyszerű: a közszavakat általában kisbetűvel kezdjük, még a magasztos tartalmú, érzelmi töltéstől nem mentes közszavakat is: szabadság, édesanya, anyanyelv, család, kivéve akkor, ha hivatalos dokumentumokban, levelekben megszólításként használjuk vagy megnevezésként, mert akkor nagybetűs formában írjuk, például: Tisztelt Asszonyom! Alperes, Vevő, Megbízott.

Kis kezdőbetűvel írjuk az ünnepek, a nevezetes napok, a történelmi események nevét: a magyar kultúra napja, az állatok világnapja; karácsony, húsvét; honfoglalás, mohácsi vész stb. Ugyancsak kisbetűvel kezdjük a népek, népcsoportok nevét is: magyar, román, szlovák; palóc, szász; finnugor, germán stb. Tisztában vagyok vele, hogy a számítógép néha önállóan nagybetűvel kezdi ezeket a szavakat, de akkor át kell állítani a programot vagy vissza kell lépni, és javítani az írásmódot. Nem ér a számítógépre fogni a dolgot! Az –i képzős formákat (melléknév lesz a szóból) meg végképp kisbetűvel írjuk: karácsonyi ünnepek, adventi vásárok, húsvéti szokások.

Akkor is a helyesírási szabályzat előírásait kell követnünk, ha a környezetünkben a helytelen változatot látjuk gyakrabban leírva, ebben az esetben nem működik a Sok lúd disznót győz magatartása. Pedig tudjuk, hogy az új évben (az elkövetkező 365 napban) a malac szerencsét hoz, és ezért jó, ha újévkor (január 1-je) disznópecsenyét fogyasztunk, de addig is áldott karácsonyt és boldog új évet kívánok! Kisbetűvel, de annál nagyobb szeretettel.

Magyari Sára