Sajtónapra: függetlenség
2018. március 14. 12:28
Március 15. a magyar sajtó napja. Nem a független magyar sajtóé, nem a behódolt magyar sajtóé. Nem a jobb- vagy baloldali magyar sajtóé. Nem a máshonnan forrás nélkül összemásolt, sem a csak eredeti, ellenőrzött információt közvetítő magyar sajtóé.
Csak nyelvileg különít el minket ez az ünnep. Elkülönít látszólag az amerikai sajtótól, ahol előbb volt a média kereskedelmi vállalkozás, mint szolgálat, a némettől, ahol a területi rádió- és tévéstúdiók alkotják a közszolgálat legfontosabb elemeit, és a svájcitól is, ahol népszavazás döntött pár nappal ezelőtt, hogy nem törlik el a közszolgálati médiát, mert szükséges a függetlensége. S elkülönít a repülővel is kétórányira lévő Máltától, ahol (egy nap híján) 7 hónappal ezelőtt a háza előtt robbantották fel autójában Daphne Caruana Galiziát. Elkülönít a reggeltől délutánig autóval is elérhető, mégis két határra lévő Szlovákiától, ahol Ján Kuciakot barátnőjével együtt lelőve, holtan találták kevesebb, mint egy hónapja, 2018. február 25-én. Az utóbbi két újságíró közös ambíciója volt a politikusok piszkos ügyeit felderíteni – amit elég nehéz szakmai függetlenség nélkül megvalósítani. Biztosan vannak mások is, akik újságíróként hasonló ügyekkel foglalkoznak, többször gondolok mostanában rájuk, mint ...azelőtt. Mondjuk azelőtt, hogy saját szememmel láttam a máltai újságíró emlékhelyét, s azelőtt, hogy a 28 éves szlovákiai kolléga történetét elolvastam volna.
Látnunk, éreznünk kell azt is: nyelvileg azonban egyesít minket ez az ünnep. Összekapcsol mindazokkal, akiket – hozzánk hasonlóan – százalékban, kisebbségiként vagy nemzetiségként tartanak nyilván, és elnevezésünkben is benne van, hogy határok választanak el minket egymástól. Azokkal, akikkel nem egyformán vagyunk függetlenek. De általuk talán többet, jobban – de feltétlenül: másképp – tudunk olyan, minket is érintő jelenségekről, olyan mindannyiunkra veszélyes szabályozásokról vagy döntésekről, amelyek intő jelek lehetnek a saját jövőnkre nézve is.
De, ha már a jövőt nem tudjuk előre látni, elmondok egy történetet a múltból, Tibori Szabó Zoltán mesélte a kilencvenes évek elejéről. Televzióműsorba hívták, amelyben további résztvevőként nacionalisták ültek vele szemben a – kérése szerint élő – műsorban. A nyilvánvalóan barátságosra tervezett beszélgetést azzal indították, hoogy megkérdezték tőle: lapja, a Szabadság független-e – s arra számítottak, hogy feltétlenül függetlennek fogja mondani. Azzal okozott meglepetést, hogy azt válaszolta: természetesen: nem, mert soha nem lehet független olvasóitól.
Hogy a jószándékú vitapartnerek milyen színeket öltöttek és milyen szépeket gondoltak dolguk végezetlen, azt fedje jótékony homály. De tanulságként álljon itt a Tibori Szabó Zoltántól örökölt függetlenségi nyilatkozat: a sajtó, a média egyetlen szerkesztősége egyetlen pillanatig sem képzelheti magát függetlennek olvasóitól, nézőitől, fogyasztóitól.
Bárcsak ez lenne a mai magyar sajtó egyetlen függősége!
Rácz Éva
Virágok Daphne Caruana Galizia emlékére Máltán, Valetta egyik legforgalmasabb utcáján, a török ostrom emlékművénél. Az ismétlődő felirat: 100 nap eltelt igazságtétel nélkül
A szerző felvétele
Ossza meg másokkal is!
Tweet
Szóljon hozzá!
