Komlósi Gábor: a szólamok ideje lejárt

2015. július 07. 22:39

A Magyar Újságírók Országos Szövetségének (MÚOSZ) új elnöke azt tartja fő céljának, hogy legyen szavuk és figyeljenek is rá. Komlósi Gábornak sok terve, ötlete van, és szókimondóan fogalmaz, mert - mint mondja - a szólamok ideje lejárt. Elképzelhetőnek tart közös akciókat a többi újságíró szervezettel, s jobban ki akarja használni a MÚOSZ lehetőségeit: oktatásban, vállalkozásban, a szakosztályok életének aktivizálásában. Sebes György interjúja a Népszavából.

 

Komlósi Gábor, a MÚOSZ új elnöke. (Fotó: Szalmás Péter/Népszava)

 

Öntsünk tiszta vizet a pohárba. Egy puccsista diktátor áll mostantól a MÚOSZ élén?

 

Természetesen, és a célom az, hogy ezt az épületet megszerezzem egy párt székházának. Sőt, a saját iskolámé is lehetne és soha az életben nem emelnénk a bérleti díjat. Miután pedig a lányom étteremvezető, ő üzemeltethetné a vendéglőt a Sajtóházban. Aztán még ellopnám a számítógépes programokat is. De nem viccelek tovább, mert még valaki komolyan veszi. Csak jeleztem, hogy nem vagyok hajlandó védekezni a puccs gondolata ellen sem. Mégpedig azért nem, mert a tanítványaimnak a küldöttgyűlésen leadott szavazatai nélkül is nyertem volna. Ráadásul hosszú ideje beszélünk arról, hogy fiatalítani kell, csakhogy az ifjú újságírók, vagy újságíró-jelöltek sajnálják a pénzt a tagdíjra. Négy éve a küldöttgyűlés nagy tapssal fogadta azt az ajánlatomat, hogy a médiaiskolám az első évi tagdíját befizeti évente 100 diáknak, "cserébe" tegyük olyan élhetővé, szimpatikussá, vonzóvá a MÚOSZ-t, hogy aztán a többit érdemesnek tartsák befizetni.

 

Tehát a fiatal küldöttek fizettek is már a saját zsebükből tagdíjat?

 

Persze. Az már más kérdés, hogy a több százból hányan kaptak kedvet a további tagságra. De tény, jóval több lett a junior tagunk, sokan a szakosztályokban is tevékenykedtek. Ezzel együtt az egyik elnökjelölt "megvádolt" azzal, hogy a nyugdíjasok programját hirdetem meg. Ha valamit nem értek, akkor ezt, és a választás előtt ezért kértem meg a junior tagokat, hogy álljanak már föl. Jól néztek ki 29-en a 99 küldött között. Szóval, nincs itt szó puccsról. Inkább bátornak kellene tartani azt, aki az elnökségre pályázik. Rengeteg dolgunk van.

 

Ha nem egy nagy vágyálom ez a poszt, akkor miért van szükséged neked a MÚOSZ-ra és a szövetségnek miért van rád?

 

Nagyképűen az utóbbival kezdem. Próbáljuk ki, milyen egy olyan elnök, aki nem nyugdíjas, hanem aktívan benne van a szakmában, TV-ben, rádióban, írott sajtóban, oktatásban dolgozik. Próbáljunk ki egy olyan elnököt, aki kicsit üzleti szemléletet hoz. Hiszen ma már egy országot is úgy kell vezetni, mint egy nagyvállalatot. Igen, szolgáltatást kell nyújtani a tagoknak, vonzóvá, érdekessé tenni a szövetséget. Ma az emberek többnyire csak azért jönnek a Sajtóházba, hogy felkeressék az orvosi rendelőt, vagy évente egyszer - le a kalappal előttük - befizessék a tagdíjat. Még emlékszem, hogy édesanyám - aki szintén újságíró volt - sokszor elvitt gyerekkoromban premier előtti vetítésekre a MÚOSZ-ba. Vagy igazi vasárnapi programnak számított az étterem. Nemcsak azért, mert jó volt a menü, hanem mert a szakma nagyjait láthattam, ne adj isten beszélhettem is velük. Remek szakkönyveket is árusítottak. Ebből nem sok maradt.

 

Ezekért a dolgokért, amiket mondtál, érdemes lesz újra jönni, ezeket akarod megcsinálni?

 

És ennél sokkal többet szeretnék. Például itt ez a jókora szoba, ahol beszélgetünk: biztos, hogy nem az elnöknek kell uralnia. Pompásan elleszek egy kisebb szobában is, hatalmas fotelok nélkül (Azóta már ki is költözött a szobából - a szerk.). Itt meg be lehet rendezni helyette egy remek interjú- és klubszobát, ahol a nyugdíjas, vagy vidéki újságírók, akiknek nincs ilyen lehetőségük, vendégeket fogadhatnak. Aztán lehetnek olyan nagynevű, jó tollú kollégák, akik nem képesek kellőképpen megformázni a cikkeiket, hogy úgy küldjék el egy-egy szerkesztőségbe. Nekik is segíthetünk. Vagy a fiataloknak, hogy nagy nevekkel, szakmai tekintélyekkel találkozzanak. Ez a másik oldalról is igaz, hiszen lehet, hogy ezek az emberek is szívesen találkoznának fiatalokkal. Ami mindkét félnek hasznos: az idősebbek szívesen mesélnek, a fiatalok meg tanulhatnak a régi történetekből. Aztán létre hozhatnánk valamilyen önmenedzselő programot. Vannak állás nélküli újságírók, akik csak azt az interjút ismerik, amikor ők kérdeznek, noha sokszor állásinterjúra is kell menniük. És lehetnek olyan új trendek, vagy egy nagy cégnek olyan elvárásai, amelyeket nem biztos, hogy ismernek az idősebbek. Kis dolgok ezek, de talán segíthetnek a casting-rutin megszerzésében, hiszen napjainkhoz ez is hozzátartozik.

 

Tehát ez jelenti azt, hogy újra akarod pozicionálni a MÚOSZ-t és nem megújításról van szó?

 

Az újrapozicionálás inkább azt jelenti, hogy legyen szavunk és figyeljenek is rá. Amikor egy fotóst megvertek, vagy egy újságírótól megtagadták az akkreditációt, esetleg kirúgták, a MÚOSZ mindig tiltakozott. Csak ez a médiában úgy sikkadt el, mintha meg se szólaltunk volna. Megjelent a honlapunkon, olvasta, aki olvasta. Ennek egyik oka, hogy a legtöbben a MÚOSZ-t egy egyértelműen baloldalhoz köthető, nyilván nem politikai, de politikától átitatott szervezetnek tartják.

 

Egyik elődöd ki is mondta nyilvánosan, hogy a MÚOSZ egy baloldali szervezet.

 

Ennek is köszönhető, hogy a megszólalásainkat kis túlzással úgy tekintették, mint egy pártközleményt. A politikát persze nem lehet teljesen kiszűrni a mindennapokból. De hitelesebb lehet a szavunk, ha megfelelő, távolságtartóbb pozíciót foglalunk el. Azt kellene elérnünk, hogy a szövetségre ne úgy tekintsenek, mint egy kommunista maradványra, ne is mondhassák, hogy baloldali újságíró szervezet, hanem, hogy a legnagyobb magyar újságíró szövetség. Ez igaz is. Jelenleg 4200 tagunk van, ami - a többi szervezetet is figyelembe véve - messze a legtöbb.

 

Azért ne felejtsük el, hogy politikai alapon szerveződtek más újságíró szervezetek.

 

Igen. Ebből azonban nem következik, hogy nekünk is szoros közünk kell legyen a politikához. Hozzáteszem, a többi szervezet sem feltétlenül csak a politika mentén halad. Volt már példa rá, nem is egyszer, hogy eljöttek rendezvényeinkre, csatlakoztak hozzánk. Most például úgy néz ki, hogy közösen áll ki az összes újságíró szervezet, szövetség az újságírók védelmében, még az elődöm szervezésében. Amikor az MTVA-híradós Borsa Miklóst bántalmazták, akkor merült föl, érjük el, hogy az újságírót közfeladatot végző személynek tekintsék. Ha így lenne, elvileg a rendőr is másképp lépne fel a médiamunkásokkal szemben. Ebben, úgy néz ki, létrejön az összefogás.

 

Ez azt jelenti, hogy terveztek közös akciókat, s közelednek ezek a szervezetek egymáshoz?

 

Miután még csak éppen megválasztottak, nagyjából a megtisztelő gratulációk fogadására volt időm, így nem egyeztettem mindegyikükkel. Tehát azt nem jelenthetem ki, hogy igen, és innentől aztán egy a szekértábor. Azt hiszem, érezhető, hogy erre mutatkozik némi hajlandóság. De valóban csak a gyakorlat mutatja meg, sikerül-e.

 

Ami már biztosan sikerült, az életed egyik nagy műve, a Komlósi Oktatási Stúdió, ami már 25 éves. Mi lesz vele?

 

Nem adom föl. Az utóbbi napokban már lemondtam az Esti Hírlap főszerkesztői tisztéről, nem csinálom tovább a lap tévéműsorait, sem a Rádió Bézsben hetente egyszer jelentkező adásomat. Mindet fájó szívvel hagyom el. Csak az újságíró-legendákat bemutató sorozatom megy tovább a Fix Tv-n. A KOS-t továbbra is felügyelem, nyilván fölveszek új embert, aki helyettesít, de nem fogom azt hazudni, hogy nem nézek rá az általam alapított iskolára. Pláne, mert itt van egy emelettel alattunk és mert nagyrészt a hét végén zajlik az oktatás. A főállású elnöki poszt meg elméletileg ötnapos csak.

 

Bizony, a KOS már régóta bérli a MÚOSZ helyiségeit.

 

De nem emiatt lettem elnök. Igaz, abban, hogy itt vagyunk, van szerepe annak, hogy aktivizáltam magam a MÚOSZ-ban. Öt éve a titkárnőm vette észre a Sajtóház hirdetését a kiadó irodákról. Azóta a legnagyobb bérlőként és a MÚOSZ legjobb fizetőjeként vagyunk itt. A ház meg elég csendes, akkor van benne igazi élet, amikor jönnek az újságíró diákok. Egyfajta profiltisztítást is elhatároztunk, hogy véletlenül se legyen összeférhetetlenség, még csak a gyanúja se. A Bálint György Újságíró Akadémiának, amely mindig is elsősorban az írott sajtós képzéssel foglalkozott, ez marad a fő tevékenysége. Ami persze nem jelenti azt, hogy nem kerültek, s nem kerülhetnek ki esetleg a jövőben is innen a televízióban, vagy a rádióban sikeres emberek. Új ágként foglalkozunk az úgymond minőségi bulvár újságíróképzéssel is, mert - ahogy a KOS-ban tapasztaltam -, erre kifejezetten van igény. A KOS pedig ezután csak és kizárólag televíziós, rádiós, videó zsurnaliszta és online szakot indít. Tehát egész egyszerűen nincs ütközés. Nem lehet azt mondani, hogy "lopjuk" egymástól a tanítványt.

 

Az is némi visszatetszést keltett sokakban, hogy az írott sajtót nem tartod olyan fontosnak, hogy a saját iskoládban is foglalkozz vele.

 

Bocsánat, ez messze nem így van. Mindennek az alapja az írásbeliség. Senki se gondolhatja, hogy a mi tanítványaink a KOS-ban nem írnak cikkeket. Egyébként mindig a MÚOSZ ragaszkodott ahhoz, hogy az írott sajtónak képezzen. Ahogy online szakosztálya sincs jelenleg a szövetségnek, ami szerintem nem fenntartható állapot. Hozzáteszem, nem éreztem, hogy ezzel különösen vádoltak volna, amióta megcsináltuk a profiltisztítást, és ha úgy tetszik, a KOS mondott le azért egy jelentős szeletről.

 

A KOS-ban végzettek, a tanítványaid, most már az egész magyar sajtóban és a médiában jelen vannak. Vagyis elnökként könnyebb a dolgod, hiszen már eddig is lefedted az egész magyar újságíró-társadalmat.

 

Ha a KOS-ban végzettek bekerülnek egy-egy szerkesztőségbe, ott már nem engem, vagy az iskolát képviselik, természetesen. Az egy másik kérdés, hogy ha lehet, az ember miért ne építsen a sajátjaira is. Mondok példát. Az a Keresztes Kata, akinek fut a Kata könyvespolca című televíziós műsora, amelyben egyik héten Vámos Miklós, másik héten Parti-Nagy Lajos - és még sorolhatnám a nagy neveket - a vendég, jelezte, hogy szívesen venné fel itt, a MÚOSZ-ban az adásokat. S hívjunk újságírókat, vendégeket is. Miért ne? Adhatunk egy jó programot, és lehet, még ingyen könyvet is, hiszen ilyenkor a kiadó propagandistája is hoz mondjuk 30 tiszteletpéldányt. De arra is volt példa, hogy egyszer egy Hamlet-, egyszer pedig egy bohózat előadására kibéreltük az egész színházat. Megnéztük a főpróbát, utána a rendezővel, a színészekkel beszélgethettek a riporterjelöltek, aztán írtak interjút, beszámolót, színikritikát.

Tehát ez is iskolai feladat volt. De meghívtuk rá a MÚOSZ tagjait is, persze, csak nézőnek. Várakozáson felül sokan jöttek, ahogyan a MÚOSZ Mikulás-ünnepségére is. Meghirdettük, hogy a kisgyerekek hozzák el saját rajzaikat, vagy legalább a kedvenc mesekönyvüket, azt mi odavarázsoljuk a hátuk mögé, greenbox technikával, a saját tévéstúdiónkban, s hazavihetik dvd-n, vagy odaajándékozhatják a nagymamának, ahogy szavalnak, énekelnek, mesét mondanak. 57 gyerek volt itt, de végül 108 felvételt készítettünk, persze teljesen ingyen. Ugyanis az apukák és anyukák is előadtak, táncoltak és énekeltek. Hajnali kettőig tartott a buli. Vagy ott áll a tihanyi üdülőnk. Mostanában mindig azt hallottam, hogy el kellene adni. Azt hittem, ez biztos valami romhalmaz. De nem. Egy szuper hely.

 

Tehát nem is akarod eladni?

 

Nagyon nem. De tény, nagyon nincs kihasználva. Tehát legyenek programok! Akár egy napra is mehessünk le, akár csak fürdeni, de csinálhatunk ott fotós továbbképzést, gólyatábort a MÚOSZ-iskolásoknak, akármit. Bármi jobb annál, mint hogy üresen áll egy-egy szoba.

 

A szakmai programodban azt is írtad, hogy demokratikusabbá kell tenni a működést. Ezt hogyan kell érteni?

 

Ezen a küldöttgyűlésen, ahol engem is megválasztottak, az lett volna az ízlésem szerinti, hogy aki jelölést kapott, az mindenképpen mérettessék meg és úgy szavazzunk. Arra is vigyázni kell persze, hogy senki ne éljen vissza a demokráciával. Nem azt mondom, hogy az újságíróknak nagyobb a hangja, vagy ügyeskedőbbek, mint mások, de azt sem szabad megengedni, hogy egy-két nagyhangú akarata érvényesüljön. Ennyiben demokratikusabbá kell tenni. A szakosztályoknak támogatást kell kapniuk, hogy miből, azt persze most nem tudom még megmondani, de nyilván elő kell rá teremteni a pénzt. És azért látok olyan réseket, területeket, ahol lehet termelni kis pénzt. Nem leszünk sem üzem, sem udvari festők, de azért rengeteg területen lehet még üzleti alapon is tevékenykedni.

 

Így akarod nyereségessé tenni a MÚOSZ-t?

 

Igen, vállalkozni kell. A tagságot lehet bővíteni, így a tagdíj-bevétel is nőhet. Még vannak kiadható irodák és azok is hoznak a konyhára. Éppen ma beszéltem egy édességipari termékeket gyártó céggel, hogy jönnének Mikulásra és hoznak a MÚOSZ-unokáknak, -gyerekeknek ajándékot. Miért ne gyárthatnánk műsorokat, vagy éppen miért ne lehetne-e ennek a szövetségnek egy rádiója? A MÚOSZ Bálint György Újságíró Akadémia is azzal a szándékkal hirdeti meg minden évben a különböző tanfolyamait, hogy nyereséget termeljen, miközben eleget tesz képzési kötelességének is. Rengeteg lehetőség kínálkozik. Van egy szép székházunk, azért erre sok mindent lehet építeni, kitalálni.

 

Nem félsz attól, hogy túlzottan szabadszájúan, szókimondóan fogalmazol?

 

Muszáj. Hallanád, hogy a mai fiatal kollégák mennyire élesebben fogalmaznak egymás közt. A szólamok ideje lejárt.

Ossza meg másokkal is!

Tweet

Szóljon hozzá!